Részlet a
könyvből:
Nem nézhették meg egymást,
mert sötétben hajtottak velük a repülőtérre. A kis teherszállító gép belsejében
sem működött a világítás. Kíséretet nem kaptak, így rajtuk kívül csak a két
pilóta ült a repülőben. Fegyver nem volt náluk, az alattuk tovatűnő tájnak
csak csillagokat szikráztató fényeit vagy áthatolhatatlan sötétjét látták.
Elhelyezkedtek a kényelmetlen üléseken, hátravetették fejüket, és tűnődtek, a
leszállás perceire várakoztak. Ha Dalmba érkeznek, pótolhatják a mulasztást.
Megismerkednek egymással, a munka részleteivel. Ron Jaron és Tiria Linderen
kívül a többiek úgyszólván semmit sem tudtak a megbízás természetéről, de
magukról a megbízókról sem. Minthogy azonban a jutalmat (vagy vérdíjat?) az
akció utánra ígérték, egyikük fejében sem ölthetett komoly méretet a szökés
gondolata. Nem emberbaráti cselekedetnek köszönhetik, hogy távolodnak
hazájuktól, attól a földtől, melynek talaja erősen parázslott valamennyiük talpa
alatt. Ezért a légi útért, s a későbbi szabadságért előbb fizetniük kell, de
bármit készek végrehajtani, ha cserébe véget érnek a lidérces éjszakák, az
üldözőktől való rettegés tébolya. Alig várták, hogy megismerjék társaikat,
akiken velük együtt múlik: otthagyják-e a fogukat vagy sem. Arról ábrándoztak,
hogy a másik hat afféle szupermen. Belevaló, dörzsölt és rátermett - mint ők
maguk. Meresztgették szemüket a sötétben, hogy kivegyék a többiek körvonalait.
Hiába, az éjszakát fejszével lehetett volna hasogatni. Herval próbálkozott.
Amikor felvetette, hogy remélhetőleg lesz néhány szabad órájuk egy murira,
mielőtt munkához látnának, valaki halkan felnevetett, a többiek ennyivel sem
járultak hozzá a társalgáshoz. Ron Jar szerint a feladatról szóló
tájékoztatás több részletet is nélkülözött. Vajmi keveset tudott társairól is,
ezért eltűnődött Herval megjegyzésén, és gyorsan levonta a következtetést: a
kissé nyers hangú úriember nyilvánvalóan egyenesen a börtönből jött közéjük. Ron
nem lelkesedett ezért a fordulatért, de az utóbbi időben mind kevesebb dolog
töltötte el vidámsággal. Miért éppen most akarna ujjongani? A közelében ülő
vékony alak felől halvány illat ostromolta az orrát, s ez, ha nem is parfümre,
de legalábbis finom szappanra vallott. Ron elvigyorodott. Ha szomszédja nem
homoszexuális, akkor még rosszabb: nő. Nem is a női mivolt ejtette kétségbe, még
csak nem is azért támadt rossz érzése, mert a másneműt alkalmatlannak ítélte egy
dzsungelbéli túrára, inkább az aggasztotta, minő következményekkel járhat ez a
társaság hat férfi között. Végül megnyugtatta magát. Mit tudhatja, hátha egy női
szörnyeteg ül mellette, s csak azért nem gyújtanak világosságot a gépen, nehogy
egytől egyig kiugráljanak borzadályukban. Lars Frajt, a jó illatú személy
másik szomszédja is gyanakodott. Nőkérdésekben sokkal zordabb volt, mint Ron.
Valaha, midőn ezzel az emberfajtával akadt dolga, a sztereotip kérdésekre
többnyire egy jellegzetes frajti félmosollyal, esetleg egy aktussal felelt.
Mivel a szeretkezés egyúttal az érzelmeit is pótolta, s mert mindannyiszor magas
fokú élvezetre törekedett, ezzel a nőket is olyan élményekhez juttatta, melyben
aligha részesültek más férfiak oldalán. Megunt kapcsolataitól nehezen
szabadulhatott. Eleinte mulattatták, később émelyítették a könnyes, apró
bosszúktól mérges, hisztérikus jelenetek. Utóbb ezek vezették a totális
csömörhöz. Egy idő után azon kapta magát, hogy viszolyog a nőktől. Lars Frajt
gyufát lobbantott. Alulról érte arcát a motoszkáló, sárgás fénysugár, hangsúlyt
adva kecskeszakállának, cseresznyeszájának, jatagánra emlékeztető orrának, őszes
loboncának. Ijesztő látványt nyújtott, de nem gondolt erre. Szomszédját
nézte. Ron Jar előbb Frajtra, majd a lányra pillantott a lopott fényben.
Végül megjegyezte: - A helyedben nem raknék tüzet a gép közepén. Ládák
tolonganak mindenütt, felirataik szerint hajlamosak nagyot durranni. Lars
Frajt vigyorogva elfújta a lángot, majd a padlóra ejtett gyufaszálat széttaposta
a sarkával. Rögtön ezután újabbat lobbantott fel, és közel hajolt Tiriához. -
Ó. Gondoskodtak a szórakoztatásunkról is. A hölgy nyilván hastáncosnő. Jobban
örültem volna egy pakli kártyának, mellesleg. Mivel Tiria nem felelt, sőt még
a szeme sem rebbent, Lars áthajolt előtte, hogy Ron arcát is szemügyre
vegye. - Nem mondhatnám, hogy Paul Newman jut eszembe rólad. - Te sem
panaszkodhatsz - felelte Ron. Herval felemelkedett a helyéről, és
előrebotorkált közéjük. A gyufa Lars körmére égett. Újra sötétségbe
burkolóztak. - Pajtás, csiholj még egy lángocskát. Látnom kell a
hastáncosnőt, mert repeszt az erőm. - Jobb lenne, ha visszarepesztenél a
helyedre - vélte Ron unottan. Herval felcsattant: - Van itt egy főnök?
Mert ha nincs, akkor ülj rá a nyelvedre, úgy veszed a legtöbb hasznát. Na, hol a
hastáncos lány? A medve mellkasú Herval Palmer egy pillanatra eltévedt a
jótékony sötétben. Hatalmas tenyerét Lars Frajt hajára ejtette, s végigsimította
rajta a válláig. Vidáman felnevetett. - Sprőd a hajad, bébi, és még
zsíroskásnak is érzem. - Próbáld ki a szakállamat - sóhajtotta Lars
vészjóslóan. Gyufát sercintett, arca előtűnt. Homloka közepén árnyékot vetett a
fekete szemölcs. A haját simogató behemótot szemlélvén elhúzta a száját:
sötétszőke, vizeskék szemű, előreugró állú fickót látott maga mellett. Az
imbolygó fényben a Herval orra alatti apró sebhelyet is észrevette. - Menj a
helyedre - javasolta csendesen. Herval vállon veregette, aztán a lányhoz
hajolt. Vidáman vigyorgott. |
-
Ez a beszéd. Ugyebár a szórakoztatásomra kirendelt hölgyhöz van szerencsém? -
Hány pofonnál kezdesz szórakozni? - kérdezte Tiria. A női hang hallatán a
mindeddig bágyadozó másik három férfi is megélénkült a hátuk mögötti üléseken.
Előbb csak felnevettek, aztán Gino Van Can előre botorkált. Mire odaért, kihunyt
a gyufaláng. Ron Jar megjegyezte: - Nem kellene csillároznunk. Nem
valószínű, hogy törvényes keretek között lépjük át a közbülső
országhatárokat. - Neked már mondtam, hova dugd a nyelvedet - morogta Herval,
majd hozzáfűzte: - A légvédelem pont ezt a gyufalángot fogja kiszúrni. - A
légvédelem manapság nem indián módira, szeme elé ernyőzött kézzel dolgozik -
tájékoztatta őket Gino Van Can, ha netán nem tudnák. - Rajta vagyunk a
megfigyelők radarjain, és tuti, hogy senki nem akarja megakadályozni a
továbbhaladásunkat. Egyébként a nevem Gino, s felettébb érdekelne, kik vagytok.
Tudtommal együtt visszük vásárra a bőrünket. Gyújts lángot testvérem, hadd
lássam, rokkantkocsiban ülsz-e. Tiria megmozdult Ron és Lars között. Hidegen
csendült a hangja: - Úgy tájékoztattak, hogy Dalmban bemutatnak egymásnak.
Meglehet, pezsgő is lesz ennek örömére. Ne fosszuk meg magunkat az
élménytől. - Nem, az élményektől nem fosztjuk meg magunkat, erre máris
bekaphatod az antibébi tablettát - lelkendezett Herval. Térdével meglökte Lars
oldalát. - Van még gyufád? Ha sajnálod, kifizetem. Kezet ráznék ezzel a Gino
gyerekkel a hátam mögött. Aztán sorra megnéznék magamnak mindenkit, beleértve a
táncosnőt is. Még a te lidérces képedre is vetnék egy pillantást. Lars Frajt
zokon vette a megjegyzést. Újabb gyufát gyújtott, felemelte Herval arcának
magasába, és így szólt: - Nézz, grizzly barátom, lehet, hogy nem sokáig
nézegetsz, egyszercsak nem lesz mivel. Valamiért nem rokonszenvezek veled, és ha
sokat jártatod a szádat, esetleg ráhúzom a homlokodra. Azontúl már keveset fogsz
látni. Herval a válla mellett álló Ginóra pillantott: - Egy sereg
kisiskolás ellen küldenek bennünket, vagy mi az isten? Gino pajtást csak nemrég
engedték szabadon a gumigatyából. A gyufás pofa legfeljebb a varázsláshoz ért,
ahogy nézem. - Értesülésem szerint - kezdte Ron Jar - legkevesebb egy hetet
utaltak ki számunkra, mint egymás társaságában lemorzsolandó időt. Előre
látható, hogy nagyon fogjuk élvezni. Menj a helyedre pajtás, sittszagod van. A
dzsungelben majd kiszellőzöl, és akkor beszélhetünk. - Hozzád nem szóltam -
morogta Herval. Samy Serce előrevetette a hátuk mögül: - Szócséplés. Ha
ilyen fegyelmezetlen az ipse, legjobb, ha most kihajítjuk a gépből, mert később
csak bajunk lesz vele. Herval megfordult, hogy megtorolja a megjegyzést. A
láng e pillanatban hunyt ki. Újra sötétség vonta be őket. Mindenki a helyére
botladozott, Herval elhelyezkedett, és füstölgött magában. Néhány perc múlva
felhorkant: - Hányan vagyunk? - Csak számolni nem tudsz, vagy a
betűvetéssel is zűrjeid vannak? Ron Jar mély hangja hallatszott az ablak
irányából. - Heten vagyunk. A gyengébbek kedvéért. Tiria szikrázni érezte
a feszültséget. A medve mellkasú börtöntöltelékkel lesznek még gondok.
Remélhetőleg nem őt jelölik ki a csapat vezetésére. A lány elszánta magát arra,
hogy a következő összecsapás során elvegye a grizzly kedvét a vele való durva
bájolgástól. Bal oldali szomszédja felé fordította a fejét, de semmit sem
látott a férfiból. A gyufaláng imbolygásakor megpillantott arcélt képzelte maga
elé: jókora orr és hegyes ádámcsutka maradt meg emlékezetében. Ron Jar
megérezte, hogy a lány nézi. Nem mozdult: - Nem nevezném frappáns ötletnek, hogy
magát idesuvasztották közibénk. Lars Frajt bólintott a sötétben: - Bizony,
tudtommal egyikünk sem szopik már. - Nem is tejről volt szó - felelte Tiria.
- Ha már szóba került, elárulom: azért kerültem a díszes csapatba, hogy az ész
is képviseltesse magát. - A nőknek újabban eszük is van? Vagy csak magának?
Nyilván valami mutáns lehet. - Lars Frajt ingerült volt, mert bonyodalmakat
sejdített, és már nem is látta érdekesnek a melót, amelyről mostanáig azt
képzelegte, hogy csakis azért érkezett az égből, és éppen a legjobbkor, mert ő
azon töprengett, merrefelé is tűnhetne el egy kis időre, míg a maffia iránta
táplált érdeklődése némileg alábbhagy. A kis teherszállító gép átsuhant
velük néhány hatalmas hegy ormai között, majd leereszkedett egy fennsíkon, hogy
megszabaduljon emberi
rakományától. |