Találkozásunk a Küklopsszal...

Ugyan ki ne ismerné Odüsszeuszt, Ithaka bátor, mindenre elszánt királyát?

A nevem Eumaion. Mióta a nevemet tudom, szolgálom Őt. Vele tartottam kalandjai során, s büszkén bizonyíthatom, hogy minden akadályt kiállt. Éles elméjének köszönhetően a legfurfangosabb csapdából is sikerült megmenekülnie. Legizgalmasabb kalandjának talán a Küklopsszal való találkozást mondhatom...

Időszámításunk előtt járunk a 8. században. Sokáig tartó tengeren való bolyongás után egyik éjjel végre partot értünk egy kietlen szigeten. Iszonyatos sötétség uralkodott. Az eget sűrű atomfelhők borították, már a csillagok sem látszottak. Hideg, dermesztő szél fújt, amit a szakadatlanul zuhogó eső még elviselhetetlenebbé tett. S ahogy mentünk, mendegéltünk, a távolban egy hatalmas torony körvonalai rajzolódtak ki. Elindultunk, hogy jobban szemügyre vegyük, ám számításunkat keresztül húzta, hogy abban a pillanatban az égen iszonyatos mennydörgés közepette villám cikázott át, és egyenesen belevágott a toronyba. Az építmény nyomban leomlott, maga alá temetve néhány ártatlan statisztát és CIA-ügynököt, akik csak Isten tudja, hogyan kerülhettek oda.

Pár perc álldogálás után folytattuk utunkat, míg egy barlanghoz nem értünk. Aztán felmerült a Kérdés, hogy valahogyan be kellene jutni... De mégis hogyan? A legnagyobb problémát az jelentette, hogy a barlang falai be voltak riasztózva, kamerázva. Odüsszeusz nem tétovázott: egyetlen ügyes mozdulattal kikapcsolta a riasztót, leverte a kamerát és bedobta a kukába. 

Folyt. köv.